Ha egy olyan rendszeren dolgozunk, amire mßr telepφtettek GIMP-et, pΘldßul egy egyetemi rednszeren, akkor egy parancsorba φrd be, hogy gimp Θs ⁿssⁿnk enter-t. A GIMP egy dial≤gusablakot fog megjelenφteni (lßsd . ßbra), amiben k÷zli, hogy nΘhßny felhasznßl≤i fßjlt fog a sajßt k÷nyvtßrunkba mßsolni. Az ablakban megjelenik a GIMP licence, illetve az, hogy milyen fßjlokat fog bemßsolni a k÷nyvtßrunkba. Ezt nem ßrt elolvasni, de nemsokßra rΘszleteiben is kitΘrⁿnk rßjuk, ·gyhogy nyugodtan nyomjunk Install-t.
Ekkor egy mßsodik ablak ugrik el⌡ (lßsd . ßbra), ami a sikeresen felmßsolt fßjlok listßjßt mutatja. A UNIX egyik legnagyobb el⌡nye, hogy a programok moduljaikat Θs beßllφtßsaikat a felhasznßl≤ sajßt k÷nyvtßrßban helyezik el. Ez lehet⌡vΘ teszi, hogy sajßt funkci≤kat adjunk vagy vegyⁿnk el anΘlkⁿl, hogy megbolygatnßnk a program alapfßjljait. A GIMP is ezen az elven m√k÷dik. A baj csak az, hogy a UNIX programok nagyt÷bbsΘge nem biztosφt lehet÷sΘget ezen fßjlok grafikus felⁿleten val≤ m≤d≤sφtßsßra. A GIMP ebben is kivΘtel, mivel tartalmaz beßllφt≤ menⁿket a felhasznßl≤ ßltal definißlt funkci≤khoz is. Ennek ellenΘre is vannak olyan esetek (pΘldßul kⁿl÷nleges plug-in-eknΘl), hogy a beßllφtßsokat kΘzzel kell m≤dosφtani, pΘldßul egy egyszer√ sz÷vegszerkeszt⌡vel mint az xedit.