A
QUARK FANTASZTIKUS FÜZETEK
melléklete

sci-fi, jövőkutatás és paratudományok

szerkeszti és összeállítja: Mermező Géza

23. rész

Tartalom

Huizinga de Rojas: A legyek - 3. rész

David Oz: A gravitvadászok - 5. rész

John Caldwell: Pont egy ponty - részlet (Cherubion melléklet)

Grafológia - a jövő tudománya

Kozmikus Filozófiatörténet

HUIZINGA DE ROJAS

A legyek

3. rész

Az antikvárius ült a boltjában és gesztikulált. Magában beszélt. Kinos tény, bár ezt neki senki nem rótta fel, mert ő volt a kisváros legműveltebb tagja, sőt, afféle művészember is. A helyi lapok gyakran közöltek alkalmi poémákat tőle, ami azután hetekig szóbeszéd tárgya lett. Sikerültebb rimeit kölykök kántálták az utcán, egy-egy merészebb jelzőjét hölgyek súgdosták egymás között. De a halhatatlanságot valószinüleg a hentesek báljáról szóló verses beszámolója fogja meghozni a számára. A kollektiv emlékezet méltán őrzi máig is az

"Ahogy a nap felkelt

Fortyog a jó perkelt"

kezdetű expozicióját, és a

"Boldogságunk oka:

Tüdő, sziv és toka"

ihletett soraiért pedig tiszteletbeli hentessé választotta a nevezetes testület, ami azért nem csekélység, és nem tudom, hányan mondhatják ezt el magukról a földteke rimfaragói közül. Most mindenesetre magában zsörtölődött, mert néhány legyet fedezett fel a boltjában, és ez meglehetősen szokatlan jelenség volt a dohos könyvek között. Ide-oda repkedtek, megtelepedtek egy példányon, kedvtelve sétálgattal a szines boritókon. Ám leginkább egy nyitott könyvet látogattak, amit egy érdeklődő hagyott tegnap az asztalon, és... hogyan is mondjam... anatómiai ábrákat tartalmazott.

- Ma legyek, holnap egerek, holnapután kutyák! Legközelebb arra fogok bejönni, hogy vaddisznók túrnak Tacitus összes művei között - morogta a könyvárus.

Zuffo arca a legteljesebb megelégedettséget sugározta. Ez általában igy szokott lenni, noha neki volt a legkevesebb oka erre. Zuffo ugyanis néma, árva és hontalan volt. Senki nem emlékezett rá, hogyan került a városba, egyszercsak ott volt koszos rongyokba bugyolált csecsemőként. Azóta élvezte az együttes gondviselés előnyeit, és minden jel szerint elégedett volt a helyzetével. Igaz, hogy irni, olvasni sem tudott, mert ugyan számtalanszor be akarták iratni az iskolába, de valahogy mindig elfelejtődött. Igy afféle falubolondja lett, ártalmatlan, jószándékú tekergő, akitől pár garasnyi jótékonyság árán megszerezhető volt a polgári lelkiismeret nyugalma.

Most boldog pofával majszolta a kiflit, a pék reggeli adományát, és az sem zavarta, hogy a kifli csücskén ott ült egy légy. Zuffo megállt a falatozásban, és bámulta a legyet, amint az egy nagyobbacska sókristállyal birkózott. Igazán mulatságos volt!

(Folytatás a következő számban)

DAVID OZ:

A gravitvadászok

regény

5. rész

A gazdagság

Peech egyből beleszeretett az épületbe, ahogy feltekintett rá. Igazi felvágós irodaház volt, és a tetején a következő négy, hatalmas, aranyozott betű csillogott: RICH. '(Rich = gazdag, dús, tehetős /angol/) Jobb nevet nem is találhattak volna, gondolta, és benyomult a páncélozott üvegajtón. Mint később kiderült, a RICH a Researching Institute of Cosmic Habitudes (Kozmikus Életmódokat Kutató Intézet) rövidítése volt, de ez semmit nem vont le a varázsból, mert Peech biztos volt benne, hogy ez csak fedőnév, és őszintén hitt az első benyomás meghatározó erejében.

Úgy volt, ahogy sejtette. Az intézet tudományos kutatások leple alatt mindenféle sötét, de nagyon jövedelmező üzlettel foglalkozott. Végülis ugyanazt csinálták mint ő, csak már gazdagok és finnyásak voltak ahhoz, hogy a piszkos munkát maguk végezzék. És neki semmi kifogása nem volt az ellen, hogy 10-20 millió dolcsi fejében bemocskolja kicsit a kezét.

- Foglaljon helyet, Peech - szólt mosolyogva egy ősz hajú, elegáns úr. - Vagy jobban szereti, ha Bucky-nak szólítják?

- Nem. Jó a Peech - válaszolt, és jól megnézte a bőrfotelt, amiben az ősz pofa ült.

Eszelős egy darab volt. Üvöltött róla az arrogáns gazdagság. Hatalmas volt, karfája tele irányitógombokkal, és saját kerekein közlekedett ide-oda. A vajpuha, halvány sárga kecskebőr úgy fogta körül a benne ülőt, mint egy bölcső, csak méltóságteljesebb testhelyzetben. Legalább egy fél nyájnyi gidát kellett lemészárolni az elkészítéséhez. Ez a bútordarab önálló pozíciót töltött be az irodában. Valószínűleg egymagában is képes volt tárgyalásokat, szerződések sorsát eldönteni. Peech nézte és érezte, hogy neki egyszer ebbe bele kell ülnie, és ha benne lesz, nem egyhamar száll ki belőle.

- Egy szimpla, expeditiv üzletről van szó - hallatszott a bőrfotel mélyéről. - Maga elcaptat a francos kozmosz francos csücskébe, összeszed néhány ilyen micsodát, elhozza nekünk, megkapja az áru értékének a 10 %-át, azután kezdődik az egész elölről, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

- 15 százalék, és miért hoznám maguknak!?

- Nézze, Reevan, vagy hogy a fenébe hívják! Ez nem az a hely, ahol a magafajta alkudozhat. Mit gondol!? A gravit hegyekben áll a sarki fűszeresnél, és csak arra vár, hogy maga beszédelegjen a boltba, és teletömje a koszos cekkerét vele? Fényév kvadrumok ezreit bejárhatja, hogy nyomát sem leli! És ha volna is ott, nem biztos, hogy útjába akadna, és ha útjába is akadna, nem biztos, hogy felismeri, és ha rá is ismer, nem tudja elcsípni, mert úgy átmegy a nyavalyás űrhajóján, mint sóhaj a szitán.

- Akkor mit ajánl?

- Megkapja tőlünk a lelőhely koordinátáit, meg egy vicces kis szerkezetet, amivel meg tudja kaparintani a firnyákos kavicsokat, és ahogy aláírta a szerződést, beépítünk a tragacsába egy önmegsemmisitő robotot, úgyhogy ha nem szedi elég szaporán a karikalábait, csak egy csinos neutronfelhő marad az egyszemélyes vállalkozásából.

Ezzel a megbeszélés véget is ért. Peech értett a szóból, és tudta, hogy az ősz pacáknak igaza van. Egy fölösleges szó nem hangzott el, mintaszerű tárgyalás volt, tanítani lehetett volna bármelyik akadémián. Az asztal fölé hajolt és aláírta a szerződést.

Egy hét maradt az indulásig, aminek minden percét az a gondolat édesítette meg, hogy ha visszatér, a Föld egyik leggazdagabb embere lesz.

(Folytatás a következő számban)

Cherubion irodalmi melléklet

JOHN CALDWELL

Pont egy ponty

kisregény

- részlet -

Trükkös Tasha épp a laboratóriumában tartózkodott elmerülve legújabban kifejlesztett varázslatának tesztelésében, amikor szörnyű kalamolással és csörömpöléssel egymás után kapcsolt be jó pár jelzőberendezése.

Tasha úgy meglepődött az első sivító hang hallatán, hogy a kezében tartott, rúnákkal borított, vékony varázspálcát kiejtette ujjai közül, s amikor utánakapott, figyelmetlenül belenyúlt a parányi tálkában lángoló zöld Démontűzbe, s alaposan megégette a kezét. A hirtelen fájdalom szinte megvakította, az iszonyatos kalamolás megsiketítette.

A varázspálca belehullott a tálkába, a Démontűz körbenyaldosta, a zöld lángok belekaptak, s a dimenzióntúli, elviselhetetlen forróság hatására a pálca "kisült"! Egymás után lőtte ki magából a belétöltött varázslatokat. Tasha még időben felismerte a veszélyt, hogy sietve Mágikus ellenfalat varázsoljon maga és a pálca közé, de arra már nem maradt ideje, hogy az ellenfallal teljesen körbevegye a veszedelmesen pattogó pálcát.

- Danuccó! - ordított a segédjének, aki épp a kísérleti állatokat ettette.

A töpörödött, koravén fiú, aki még sohasem hallotta a másfél évtizede hallgató vészjelzőket kalamolni, száját eltátva, bénultan állt.

A pálca beindult!

Huszonhét töltet volt benne, valamennyi ugyanabból a frissen kifejlesztett varázslatból, melyet a mágus némi büszkeséggel önmagáról nevezett el Tasha ellenállhatatlan szörnyű röhögése néven. E varázslat lényege, hogy a célba vett egyént vagy lényt oly iszonyatos röhögésre készteti, melynek hullámai teljesen elborítják az agyat, s az illető teljességgel képtelen cselekedni, gondolkozni, nemhogy varázsolni. Tasha épp azt kívánta tanulmányozni, milyen hatással van e fortélyos varázslat a legkülönbözőbb szintű intelligenciákra, a növényektől kezdve a kísérleti állatokon át egészen a más létsíkok kisebb démonaiig. Puszta szerencse, hogy még nem jutott el a tesztelés legvégső fázisáig, mert a zűrzavarban egy kisebb démon is könnyen elszabadulhatott volna.

A varázspálca pörgött, pattogott a zöld lángokban, mintha valami gúnyos rosszindulatú kéz mozgatná, s közben csilingelő pittyegéssel diónyi, színes buborékok zúgtak el a legkülönbözőbb irányokba. A legtöbb ilyen kis gömböcske a falnak ütközve szétpukkant és szivárványszínű fényeket bocsátva ki magából elenyészett, de némelyik telibe találta a kísérleti állatok ketrecét, s ez iszonyatos eredménnyel járt. A csapzott szőrű, riadt, szürke patkányok szinte azonnal megvesztek és vad őrjöngésbe kezdtek. A hátukon hengergőztek, rugdostak, vergődtek, vonaglottak, mások fejjel rohantak a vaskos farácsoknak, s úgy egészében véve rendesen összegabalyodtak, miközben rettenetes, sosem tapasztalt hangokat hallattak.

Valamivel arrébb egy szivárványszínű buborék Tasha szeme fényét, legkedvesebb famulusát, Gambát, az ajtónál fülelő ezüstrókát találta telibe, s az állat vinnyogva, kaffogva fetrengett a földön, mint egy hátára esett bogár.

Egy bíborszínű buborék egyenesen a dermedten álló Danuccó felé lendült.

- Hasra!

A koravén, töpörödött fiú a földre vetette magát, de már elkésett. A buborék szétpukkant, s egy pillanatra kavargó színek vonták be az arcát. Danuccó úgy röhögött, mintha megveszett démonok akarnák halálra csiklandozni.

Danuccó eddig mindössze egyetlen varázslatot volt képes megtanulni, az Önátváltoztatást, de hiába próbált átváltozni kutyává, macskává, pontyá, vagy más állattá, a röhögéstől képtelen volt kimondani a varázsigéket. Talán jobban is járt, hogy nem sikerült varázsolnia.

A pálca következő találata azt a jókora fakádat érte, melyben Tasha a varázstárgyak beazonosításához szükséges élő pontyokat tartotta. A halak szinte nyomban csapkodni kezdtek uszonyaikkal, s a víz csak úgy fröcskölt a teknőből. Tasha kimeredt szemmel nézte, ahogy a vergődés a vízben fokozatosan elcsendesedik, és a tenyérnyi pontyok egymás után lebegnek le a kád aljára. Megdöglöttek.

A következő pillanatban Gamba, az ezüstróka is kilehelte lelkét. A varázslat oly erős volt, hogy a szerencsétlen állat nem bírta ki. Már nem adott hangot, remegett, s egy utolsót rándult, aztán kimúlt.

Mivel minden varázsló nem csak mágikus, de ugyanakkor lelki kapcsolatban is áll a famulusával, Tasha úgy érezte, mintha valamelyik nélkülözhetetlen végtagját vesztette volna el. S az a fizikai fájdalom is kötődésüket jelezte, mely az állat halálakor úgy tört rá, mintha egy hatalmas pöröllyel fejbe kólintották volna.

Egyre több és több vészjelző kezdett csörömpölni, melyek lármája még Danuccó szörnyű, kínlódó röhögését is elnyomta.

A pálca néhány töltete Tasha védő energiafalán pukkant szét, s ő még e hatásos védelem ellenére is határozott késztetést érzett, hogy felnyerítsen, mint egy ló.

Gyors egymásutánban három darab Mágikus ellenvarázst mondott ki a Démontűzben ugráló pálcára, hogy megfékezze a terjengő őrületet, majd a negyedik ellenvarázsát elpazarolta a lila képű, fuldokló, tátogó segédjére.

Danuccó a torkát markolászva, idióta vigyorral tápászkodott fel, és a szeméből patakokban csorgó könnyeket törölgette.

Mivel az ellenvarázsok hatására a démontűz kialudt, s a pálca abbahagyta a röhögővarázsok záporoztatását, Tasha sietve megszüntette az Erőtérfalat, és sietve iramodott a belső dolgozószobája felé, ahonnan a szörnyű lárma nem akart csillapodni.

Feltépte az ajtót, és pontosan azt látta, amire már vagy tizenöt év óta buzgón áhítozott: a falra szögezett tizenhat apró homunkuluszfejből négy buzgón rikácsolt, vagy a szájukból lógó csengőt rázta, míg a legfelső sor három démonmaszkja hallgatag maradt. Vagyis: négy riasztó veszettül jelzett, tizenkettő pedig a mágikus leárnyékolás jellegzetes elkékülését mutatta. Azok pedig, amelyek háza épségét voltak hivatottak védeni, meg se rezdültek. Tehát: nem őt fenyegeti közvetlen veszély, a riasztás annak szól, hogy valami történt két kellemetlen szomszédjának erődítményszerű kastélyában, ami esetleg őt is érdekelheti. Már csak azért is, mert érzékelői többségét valakik szándékosan leárnyékolták, elnémították. Vajon a megmaradt négyet nem ismerték, vagy nemtörődömségből hagyták megszólalni, esetleg szándékos cselből.

- Az összes riasztást hallom! - ordította a varázsló, és a következő szívdobbanásnyi pillanatban minden lárma abbamaradt. Csak Danuccó eszelős vihogása hallatszott kívülről. A szörnyű röhögés még az ellenmágia hatására is csak lassan maradt abba.

Tasha a hirtelen beállt csendben sietve előkotorta a szekrény mélyéről kerek ezüsttükrét, és a bal felőli homunkulusz megráncosodott feje elé lépett. A tükröt egyenesen a szőrtelen, vörös pofa felé fordította.

- Mi hírt hozol, szolgám?

- Azon a helyen - kezdte a homunkulusz rekedtes, mély, kimért hangon -, ahol testem öt méter mélyen nyugszik a földbe eltemetve, érzékeltem, hogy a figyelmemre bízott mágia meglódult északi irányba.

- Hol nyugszik tetemed? - kérdezte Tasha türelmetlenül. Oly rég állította már fel e jelzőlelkeket, hogy nem volt biztos a pontos pozíciójukban. Utánanézni a feljegyzéseiben pedig némi időt venne igénybe. - Fogalmazz pontosan!

A homunkulusz egy pillanatig habozott, mielőtt lassú, vontatott beszédén megszólalt volna.

- Azon nagy szikla tövében, mely olyan, akár egy szúvas fog, s úgy mered felfelé, hogy ha az ötven lépés távolságban lévő ősöreg szikafa tövéből nézzük, a szikla csúcsa pontosan egybeesik a Magányos-hegy legmagasabb ormával.

- Á! - kiáltotta Tasha. - Akkor te közvetlenül a Mennydörgő Fellegvár tövében heversz!

- Úgy is lehet mondani.

- S azt mondod, e vár ura, Kachorin meglódult észak felé?

(Folytatás a következő számban)

A JÖVŐ TUDOMÁNYA: A GRAFOLÓGIA

Sztárinterjúk grafológiával - Biró Ica

A grafológia tudományos és kötött módszerein túl szórakoztató és tanulságos elemzésekre is alkalmazható. Most Biró Ica sokszinű személyiségéből kaphatunk izelitőt:

Tehát Bíró Icában azt a már jóval korábban öntudatra ébredt, saját művészi és gazdasági sikereiért versenyhelyzetben is helyt állni tudó üzletasszonyt is (!) tisztelhetjük, akiből egyre több, bár sohasem elegendő, található körülöttünk.

Részlet a speciális üzleti grafológiai elemzésből:

"Aláirásának legfeltűnőbb jellemzői a töretlenül ivelő vonalkombiációk lendületes ereje és a tér minden szféráját élményszerűen birtokló jelenléte, igy a tervezés elméleti és a kivitelezés gyakorlati sikján is otthonosan mozog ... a nyomáserősség az irás haladásával képes növekedni, ami ritka kitartásról, határozott akaratról tanuskodik."

- Elárulná, hogy hányféle módon van jelen a magyar üzleti életben?

- A Metál Lady-korszak óta saját menedzselésben folynak a fellépéseim, azután saját fitness programot dolgoztam ki, amiről több video-kazetta is készült. Két könyvet írtam a Test(sz)építésről, és hogy teljes legyen a kör, táplálék kiegészitőket is forgalmazunk. Az egészség megőrzését egy cellulitisz ellen kikísérletezett gyógykrémmel támogatom, és a zene is vissza-visszatér életembe: új kazettám, a Lélekszépités, a fizikaival egyenértékű mentális fejlődés fontosságának a gondolatkörére épül.

(Az elemzés Földényi Ágnes munkája, az interjú részlet a Grafo(didakt) Magazin 3. számából való.

KOZMIKUS FILOZÓFIATÖRTÉNET

(Részlet a Harmadik típusú igazságok című könyvből)

5. kép

A Téridő - Einstein óta használatos fogalma - már egy fejletteb formája az univerzum szemlélésének, de végső lényegében ugyanazt a problémát ismétli meg, mint az előző állapot.

Vagyis: pontosabb szimbólum, de ez is csak szimbólum, és szintén nem önálló létező!

A Kozmikus Filozófia álláspontja szerint az egyetlen lehetséges megközelitést egy új tipusú "Folyamat-fizika" vagy "Létezés-fizika" adhatja, amely a kozmikus történéseket aként irja le, hogy az adott folyamat úgy jelentkezik, hogy az érzékelő objektumként szereplő emberi tudatban egy Q megjelőlésű létező ABC térpontból DEF térpontba kerül X időintervallum alatt.

A különbség látszólag nem sok, de annál lényegesebb. A hangsúly több valóságosnak feltételezett létező helyett (Anyag, Tér, Idő) az egyetlen valóságos létezőre ("Q") tevődik, ami mellet megjelenhetnek virtuális segédfogalmak. És ez a Q a fenti logikát továbbvive a "létezés-fizika" még jobban pontositott központi fogalma és alapegysége: az Anyagtéridő (amely szóösszetételben az "anyag" a kozmikus létezés felfogható jelenségeinek összeségét jelenti - tehát az egyszerűség kedvéért benne foglaltatnak az anyag, nemanyag, energia, részecske, hullám stb. megjelenülések is! - vagyis lebontható nemanyag-anyagtéridőre és anyag-anyagtéridőre.))

Tehát az Anyag, a Tér és az Idő eddig különállóként kezelt, helytelen következtetéseket indukáló szemlélete helyett kozmikus Létezés-fizikáról és Anyagtéridőről kellene beszélnünk.

Akit részletesebben is érdekelnek a fenti témák, tájékoztatás és kedvezményes előfizetés a Quark-szerkesztőségben is kérhető. Levélben: Zero-Zero Kiadó. 1056 Bp., Váci utca 55., telefonon: 06-28/481-068 vagy 06-209-437-207

SZERKESZTŐI ÜZENET

A továbbiakban is nagy izgalommal várjuk érdeklődésük materiális és virtuális megnyilvánulásait. Hozzászólás, cikk, vélemény, kritika, novella, grafika vagy akár témáinkat érintő eseményekről, rendezvényekről szóló tudósítás egyaránt helyet kaphat rovatunkban. Elérhetőségünk öt sorral feljebb megtalálható.

Köszönettel: /m.g./

Az itt közölt írások bármilyen formában történő felhasználása csak a kiadó vagy a szerkesztő írásbeli engedélyével lehetséges.