| ANYEGIN
(Onegin) Szereplõk:
Fényképezte:
Látványtervezô:
Vágó:
Jelmeztervezôk:
Zene:
Executive producer:
Producerek:
Rendezte:
Lenszkij bemutatja ôt menyasszonya, Olga (Lena Headey) családjának, s e látogatás során ismeri meg a lány nôvérét, Tatjanát (Liv Tyler), aki annyira más, mint bárki a környezetében. A lányra óriási hatást gyakorol a különc szomszéd, és szenvedélyes szerelmes levélben vallja meg neki érzelmeit. Nem sokkal késobb azonban Anyegin hûvös udvariassággal utasítja vissza szerelmét, majd látványosan flörtölni kezd Olgával. Lenszkij rosszallására még nagyobb udvariatlansággal válaszol, mire a sértett vôlegény párbajra hívja. A két barát másnap hajnalban néz farkasszemet egymással; Lenszkij célt téveszt, ám Anyegin lövése végzetes. Megrendülten öleli át halott barátját, de már késô. Hat évvel késôbb jelenik meg ismét Szentpéterváron
unokatestvére, Nikitin herceg (Martin Donovan) bálján.
Távol a társaság nyüzsgésétôl
egy visszahúzódó alakot fedez fel, s rájön,
hogy az ismerôs arc Tatjana, akit a herceg a feleségeként
mutat be. A nôt felzaklatja Anyegin váratlan felbukkanása
és ékesszóló szerelmes levele, melyet a bál
után kap tôle. Házassága boldog és nyugodt,
ám nagy szerelme mégis Anyegin û s most élete legnehezebb
döntésével kell szembenéznie.
A filmrôl Puskin verses regénye több mint 150 éve kedvelt az olvasók körében. A megfilmesítés Ralph Fiennes ötlete volt, aki az 1990-es évek elején, drámai tanulmányai idején ismerkedett meg a mûvel, s már akkor megragadta a történet és kifürkészhetetlen hôse. "Szerettem volna egy olyan filmet találni, melyben nemcsak színészként vehetek részt, hanem már az elôkészületekben és a kreatív munkákban is û mondja. û Puskin mûve azonnal megfogott; vonzott a bölcsessége és a humora, és maga a drámai történet. Anyegin sötét, árnyékos figura, tettei mély boldogtalanságot okoznak másoknak és önmagának is. Sok tekintetben tipikus romantikus hôs, akit nem ismerhetsz meg igazán jól, mert mindig van még valami az álarc mögött. Túl késôn ébred rá a hibáira, s az ô érzelmi utazása û a cinikus elkülönüléstôl a tévedések beismeréséig û teszi ôt rokonszenves figurává. Az Anyegin valójában nagyon egyszerû történet û folytatja -, nélkülözi egy Tolsztoj-regény népes szereplôgárdáját és az események epikus áramlását. Visszafogott kamaradarab, négy szereplôvel. Ám ha figyelmesebben megnézzük, tele van iróniával; az emberi lélek pontos ismeretével, és ami elôször szatírának tûnt, késôbb igazi tragédiába fordul át. A szerelemrôl szól és a szerelmi csalódásról, a büszkeségrôl, a megbánásról, egy ideál utáni vágyódásról és a kiábrándulásról. Ezek általános emberi vonások és ma éppolyan érvényesek, mint voltak az 1820-as években. Anyegin a mûvelt, kiváltságos osztály tagja, s mint ilyen járatos a szellemes társalgás fordulataiban, mely kötelezô volt ebben a miliôben. Tudja, hogyan kell öltözködni és viselkedni, de legfôképpen a hódítás kifinomult trükkjeinek mestere. Mindent egybevetve a független, könnyû élet "bajnoka", aki azonban szenved a melankóliától és az unalomtól. Nem csoda, ha a nyugodt vidéki életet sem tartja vonzó perspektívának. Mégis találkozik ott egy fiatal költôvel, aki û minden különbözôségük ellenére û jó barátja lesz. Anyegin a cinikus, Lenszkij a romantikus idealista. Amikor pedig Tatjana vallomását olvassa, mélyen megindul, s ez mutatja belsô változása kezdetét." Fiennes egy vázlatos forgatókönyv-tervezettel kereste meg nôvérét, az ismert reklám- és videokliprendezôt, aki ezzel a produkcióval debütál játékfilmrendezôként. Számára a történet idôtlensége volt az egyik legmeghatározóbb vonása. "Ki ne érezte volna, hogy szerelmét elutasították, majd nem sokkal késôbb rá kell jönnie, hogy a szeretett személy megváltozott irányában? Nagyon emberi ez a történet, és még ma is érvényes." "Marthának rendkívül szokatlan és egyéni a látásmódja, és nagyon könnyeden bánik a kamerával û mondja. û Tudtam, hogy ez a közelítés szolgálja legjobban a történet finom intimitását. Éles szemmel vette észre és mutatta meg a szereplôk legapróbb változását is, mert nem akarta homogenizálni vagy leegyszerûsíteni ôket. Ösztönösen választottam ot. A filmkészítés mindig a véleménykülönbségek ütközése, olyan folyamat, melynek során megtanulunk közös nevezôre jutni egymással. Ez persze nagyon izgalmas, s jó dolog ilyen kreatív és nyitott emberrel együtt dolgozni. Martha és én végig csiszolódtunk és fejlôdtünk." Martha Fiennes számára az ajánlat visszautasíthatatlan volt. "Amint Puskin regényének végére értem, tudtam, hogy megvan benne minden elem, melybôl lebilincselô film készíthetô, és amelyek tökéletesen idomulnak a film kifejezési formájához. Másrészt egészen megfertôzött Ralph szenvedélyes lelkesedése a fôszereplôvel kapcsolatban. Anyegin nem könnyû szerep, sötét és kiszámíthatatlan, ugyanakkor szórakoztató és gunyoros. Sok tekintetben a klasszikus byroni figura, de megvan benne a csehovi hôsök elégedetlensége és érzelmi éretlensége is. Ez teszi ôt ma is érdekessé: az érzelmi érettség elérése napjainkban éppúgy cél, mint volt egykor. Ettol válik a szereplô szimpatikusabbá. Jóllehet kezdetben számos kellemetlen vonása miatt távol érezzük magunktól, a végére akkorát csalódik, hogy legalább sajnálatunkat kiérdemli." A testvérpár a film ötletével Ileen Maisel producert kereste meg, akit szintén magával ragadott Ralph Fiennes lelkesedése. "Amikor elôször láttam ôt az Üvöltô szelek-ben, már tudtam, hogy nagy sztár lesz belôle û mondja Maisel. - Aztán amikor bemutatta a nôvérét, világossá vált, hogy a Fiennes-családban kivételes tehetségek nôttek fel. Martha most elôször rendez játékfilmet, de aki csak látta a munkáit, meggyôzôdhet arról, hogy bámulatos érzéke van a látványteremtéshez." "Bármely irodalmi mû megfilmesítése nehézségek elé állítja az embert û mondja Martha Fiennes. û Itt egy orosz nyelven, ráadásul versben megírt "alapanyaggal" volt dolgunk. Nagyon összetett folyamat volt a feldolgozása, de végig azon igyekeztünk, hogy pontosan fejezzük ki az eredeti mû gondolatait û egy másik médiumon keresztül. Belevittünk ugyan néhány finom változtatást, de alapkövetelménynek tartottuk, hogy hûek maradjunk Puskin eredetijéhez, és áthidaljuk a szereplôk motivációival vagy a cselekményvezetéssel kapcsolatban felmerülô problémákat." "Az ANYEGIN azokról a felkavaró érzésekrôl
szól, melyek mindnyájunkat mélyen megérintenek
û foglalja össze Ileen Maisel producer. û Ralph és Martha ragyogóan
megbirkózott a nehéz feladattal, a történet filmre
adaptálásával. Megszállottságuk, a mû
iránti tiszteletük a munkálatok során végig
megmutatkozott abban a gondosságban, mellyel a témához
nyúltak. Martha filmje nemcsak látványvilágában
különbözik a megszokott kosztümös filmektôl,
hanem ahogy az elôadás a ma közönségéhez
szól."
A szereplôkrôl A címszerepet természetesen Ralph Fiennes játssza, emellett mint executive producer elsô alkalommal vállalt feladatot a produkciós munkákban is. "Sosem kértek pénzügyi vagy költségvetési döntések meghozatalára, viszont nagyon is belevontak a forgatókönyv kidolgozásának folyamatába, amit igénybe vevô feladatnak és mindvégig nagy kihívásnak éreztem." Nehezebb feladat volt megtalálni a film Tatjanáját, aki Martha Fiennes szerint "nagyon modern nô. Semmi esetre sem tipikus tragikus hôsnô, akit összeroppant a szerelmi csalódás. Éli tovább az életét, akárcsak a húga, aki pedig a vôlegényét vesztette el. Szerintem ez nagyon fontos mozzanat, és éppen ez teszi érdekesebbé a két fôszereplô közötti feszültséget. Az is lényeges, hogy Tatjana házassága végül is nem boldogtalan, a férje jó ember és szereti ôt. Amikor Anyegin újra belép az életébe, nehéz döntés elé kerül, de ô a nyugodt családi életet választja." A hosszas keresés során egy sor ismert angol színésznôt néztek meg, végül mégis az amerikai Liv Tyler mellett döntöttek Elkötelezettsége és igyekezete nem is lehetett kérdéses. "Ô volt az egyetlen színésznô, akinek nem volt szüksége a szövegkönyvre a meghallgatás során û meséli Martha Fiennes. û Nagyon akarta ezt a szerepet, mert nagyon érezte a figurát. A formális képzés hiánya a legfôbb erôssége; ösztönösen dolgozik. Van benne valami ártatlanság, ugyanakkor ott a belsô nyugalom érzése is, s éppen ez tette tökéletesen alkalmassá a szerepre." "Úgy éreztem, nem élem túl, ha legalább egyszer az életben nem játszhatom el Tatjanát û mondja Tyler. û Amikor elolvastam a forgatókönyvet és a regényt, egészen a figura megszállottja lettem. Tatjana elbûvölô alak; higgadtsága csak látszat, a nyugodt felszín mögött vadul szárnyal a képzelete. Amikor beleszeret a távolról jött, rejtélyes idegenbe, elképzelhetetlennek tartja, hogy fel ne tárja neki érzelmeit." "A forgatás elôtt és alatt szinte Tatjana védelmezôjének éreztem magam û mondja Martha Fiennes. û Azt vettem észre, hogy végig ôrködöm, nehogy valamiképpen megváltozzon. Bizonyos értelemben Ralph ugyanúgy törodött Anyeginnel, ahogy én lettem Tatjana érdekeinek képviselôje û s ez jó néhány tanulságos és pozitív hatású vitához vezetett köztünk." A film másik szerelmespárját két fiatal angol színész kapta. Lenszkij, a romantikus költô Toby Stephens megformálásában lép elénk, aki szerint "a történet nem kizárólag Anyegin körül forog, hanem mind a négy szereplôt magában foglalja és a tragédia négyük életébôl fakad. Anyegin és Lenszkij figurája könnyen egysíkúvá válhatna û Lenszkij a jámbor tekintetû vidéki fiú, Anyegin meg a cinikus, fekete üresség. Csakhogy ez a leegyszerûsítés nem helytálló, mert mindkettô nagyon is emberi: Lenszkij jó ember, de attól még nem unalmas vagy érdektelen; Anyegin pedig kifürkészhetetlen és izgalmas alak a maga cinizmusával és életuntságával együtt. Úgy hiszem, ôk ketten Puskin két arcát személyesítik meg." "Lenszkijnek nagyon kell különböznie Anyegintol û magyarázza Ralph Fiennes. û Ô testesíti meg a vidék romlatlan egyszerûségét, Anyegin közönyös városi erôtlenségével szemben. Robusztus, izmos, közvetlen, ugyanakkor érzékeny és romantikus, amirol a költészet iránti rajongása is tanúskodik." Stephens nem csak a szerepet találta izgalmasnak, hanem a lehetôséget is, hogy Ralph Fiennes mellett dolgozhat. "Létezik egy olyan téves elképzelés, miszerint a jó színpadi színész a kamera elôtt nem tud olyan magas színvonalon teljesíteni. Nos, Ralph esetében ez garantáltan nem igaz; van valami finomság a játékában, ami partnerét és a nézôket egyaránt lenyûgözi. Nagyon ösztönzô hatású, ha egy ilyen tehetséges és koncentrált színész mellett játszik az ember. " Lena Headey játssza a fiatalabb Larin lányt, Olgát, akinek közvetlensége és életkedve annyira különbözik nôvére nyugodt megfontoltságától. "Olga realista, tudja, hogy férjhez kell mennie, ha élni akar û mondja Headey. - Ilyen értelemben tehát konformista, de ezzel együtt eleven, nyitott lány. Benne is megvan az az erô, ami a testvérében, s ez kényszeríti ôt, hogy vôlegénye halála után továbblépjen. Nem azért dönt így, mert hidegszívû, hanem mert tudja, hogy így kell tennie. Mint mindenkit ebben a filmben, engem is lenyûgözött Ralph és Martha lelkesedése és óriási tudása a mûvel, Puskinnal és a kor történelmével kapcsolatban. Ez volt az egyik oka, hogy vállaltam a feladatot, mert tudtam, hogy nyugodtan rájuk bízhatom magam, ha tanácsra vagy segítségre lenne szükségem a szereppel kapcsolatban." Látvány és helyszínek "Puskin mûvének egyik legfôbb erénye a kor társadalmi miliojének aprólékos leírása û mondja Martha Fiennes. û Pontosan ábrázolja a szentpétervári felsô osztályok dekadens, felületes világát, ahol a pletyka és az intrika állt az érdeklôdés homlokterében; elmondja, milyen erôs volt a francia befolyás, mennyire üres, fásult ez a közeg, és milyen óriási különbség mutatkozott a városi és a vidéki életforma között. A képei már olvasás közben is szintre életre kelnek, ebben mi filmesként nagy lehetôséget láttunk, és arra törekedtünk, hogy a rendezés mindezt hûen adja vissza." A filmesek 1827 és 1834 közé helyzezték a cselekmény idejét, s a látványért felelôs szakemberek hosszas munkával keltették életre a kort és állították elô a korhû kulisszákat, melyekben a figyelmes szemlélô felfedezheti az idôszak társadalmi és gazdsági változásainak nyomait is. Jim Clay látványtervezô választott ki egy csomó helyszínt Szentpéterváron és ô alkotta újra a belsô tereket és további külsôket Angliában. "Martha rendkívül vizuális rendezô - mondja Clay, aki pályája során eddig még sosem foglalkozott ezzel a korszakkal. û Arra törekedett, hogy áttörje a hagyományos határokat és úgy közelített a mûhöz, mint egy operához. A díszleteknek természetesen mindig realisztikusnak kellett maradni, a szereplôkhöz és a történethez igazodni, ezzel együtt Martha nagyon bátran kezelte a tereket, a formákat és a mintákat. Úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk valami szokatlannal. 1997 nyarán indultunk szentpétervári felfedezô utunkra. Lenyûgözônek találtuk az épületek monumentalitását. Érzôdött belôlük a hatalom, a hatalmas épületek és a pompás oszlopsorokkal szegélyezett terek szinte uralkodnak az emberen. Ez jelentôsen befolyásolta a film hangulatát és látványvilágát. Ugyanakkor azt is érzékeltetni akartuk, hogy a gazdagság és a hatalom látszata mögött a hanyatlás és korrupció világa rejtôzik." Az egyhetes forgatás alatt sok felvételt készítettek ismert szentpétervári helyszíneken, így például a jeges Néva partján, a Péter-Pál-erôdnél vagy a Kazány-székesegyháznál. "Szentpétervár sok része semmit sem változott û mondja Ralph Fiennes -, ezek a helyek remek forgatási helyszínnek bizonyultak. Abban a jelenetben például, ahol Anyegin Tatjana levelére várva a balkonon áll, a háttérben Puskin háza látszik, ahol az író azokban az években lakott." A jelenetek nagy része azonban Angliában készült, a London melletti Shepperton stúdiókban. "Úgy gondoltuk, nagyszerû lenne az egész filmet Oroszországban leforgatni, ám annak ellenére, hogy csodálatos helybeli csapat segítette munkánkat, ez egy sereg problémát okozott volna. Arról nem is beszélve, hogy a film fele tavasszal játszódik, de Oroszországot még áprilisban is hó borította. Jim Clay és csapata azonban talált néhány alkalmas helyszínt a Shepperton stúdiótól nem messze, melyek Anyegin és Larin birtokát helyettesítették, és egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy Angliában járunk." A belsô helyszínekkel kapcsolatban Martha Fiennes ragaszkodott
ahhoz, hogy azok Puskin világát tükrözzék,
de az is fontos volt, hogy éles kontrasztot teremtsenek Tatjana
vidéki, természetközeli világa és Szentpétervár
klasszicista stílusa között. A város építészetére
az olasz és a francia építészet hatott erôsen,
ez tükrözôdik a Nikitin herceg palotáját
mintázó díszleten is. Az impozáns méretek
és a magasság ellenére a foszladozó tapéta
és a helyenként beázott falak finoman utalnak a ragyogó
homlokzat mögötti romlásra, s ez a motívum û a
szétmálló pompa érzete û teremt egységet
a díszletek között.
Jelmezek, smink, frizura "Ezt a korszakot ritkán ábrázolják hûen filmen, mert meglehetôsen elüt a modern szépségeszménytôl - magyarázza Martha Fiennes. û A látvány nagyon különleges, elsô pillantásra tán inkább csúnya, de van benne egyfajta John Galliano beütés." Chloe Obolensky és John Bright jelmeztervezôk kézikönyveket lapoztak végig, korabeli festményeket nézegettek, de a legnagyobb segítséget a divatlapokban megjelent rajzok nyújtották. Ezek alapján állapították meg, hogy a film által behatárolt néhány évben a divat jelentôs változáson ment át. Elôször a nôi ruhák alakja û a francia divatot követve û könnyed háromszöget képezett: a bô szoknya a megemelt derékvonaltól omlott le. A harmincas évek közepére a túlhangsúlyozott X-alak vált népszerûvé, hatalmas puffos ruhaujjakkal, karcsú derékrésszel és terebélyes, hullámzó szoknyával. A korabeli divatlapok kimerítôen foglalkoztak az anyagokkal és színvilággal is. "Marthát nagyon érdekelte a formák ellentéte és túlhangsúlyozottsága û mondja Obolensky. û Ez azt jelentette, hogy olyan ötleteket is megengedhettünk magunknak a tervezés során, amit más rendezô esetleg nem nézett volna jó szemmel." Obolensky és Bright 15 jelmezt készített Tatjana számára; volt köztük bézs és krémszínû hímzéssel díszített, tartózkodóan egyszerû ruha, melyet a lány a névnapi bálon viselt, de bronzosan csillogó brokát, vagy vörös selyem báli ruha is, melyek a szentpétervári jelenetekhez készültek. Ennél jóval nagyobb gondot jelentett a katonai egyenruhák beszerzése, és ehhez sajnos nem tudtak segítséget nyújtani az orosz filmstúdiók sem, mert jelmeztárukban legfeljebb csak lestrapált, használhatatlan darabokat találtak. Ezért a jelmeztervezôk kénytelenek voltak ezek alapján újakat varratni. Egy párizsi jelmeztár kétféle uniformisról 14 jelmezt készített, Obolenskyék pedig londoni jelmeztárak darabjait alakították át céljaiknak megfelelôen. "Rendkívül ösztönzônek találtam a jelmeztervezôkkel folytatott munkát û mondja Ralph Fiennes. û Mindketten alapos tudással rendelkeztek a korról, kiváló esztétikai érzékük van, és ez alapvetô volt, amikor a jelmezekrôl van szó. A ruhák abban az idôben is hatottak az emberek lelkivilágára, tehát a jelmezek fontos kulcsot jelentettek a kor szellemének megértéséhez." Nem kevésbé lényeges a hajviselet és az arcfestés kérdése sem. Peter Owen felelt a szereplôk sminkjéért, s ennek itt különös jelentôséget kellett tulajdonítani. Mind a városi, mind a vidéki jeleneteknél visszafogott sminket használt, bár eljárása nem felelt meg teljesen a kor szokásának. "A korabeli férfiak festették az arcukat, mert a divatos byroni egészséges kinézetet akarták utánozni. A "szépítés" pirospozsgás és napbarnított arcokat eredményezett û csakhogy a mai közönség számára egyértelmûen elfogadhatatlan lenne ez a furcsa, mesterkélt megjelenés. Annyit engedtünk meg magunknak, hogy az elsô jelenetekben Ralph Fiennes arca inkább sápadt, míg késôbb kapott egy kis színt." Az arcfestés problémája tehát egyszerûen megoldódott, nem úgy a frizurák elkészítése. Akárcsak a ruhák, a hajviselet dolgában is éles ellentét figyelhetô meg a vidék és a város lakói között. Míg vidéken a nôk sima, oroszos frizurát hordtak, a fej köré csavart fonatokkal, a városban egészen más volt a módi. "Az 1820-as évek elejének hajdivatját a túlzás szóval jellemezhetjük legtalálóbban û mondja Owen. û E téren is a franciák nyomdokain jártak: a konty és a fejtetôre tûzött fürtök majdnem akkorák, mint a fej maga. Ez nagyon mûvi, rafinált frizura, göndör vonalakkal és fényes, lakkozott hajvégekkel. Nyoma sincs a Jane Austen korabeli, lágyan himbálózó tincseknek." A báljelenetben résztvevô színésznôk és statiszták hajának elkészítése átgondolt szervezést igénylô procedúra volt. Eloször a fodrász minden nônek megtervezte, majd türelmes munkával el is készítette a frizuráját û ez mintegy három órát vett igénybe. A következô lépés a hajköltemény felrakása volt, mely legalább 45 percig, néhány különösen bonyolult darabnál 90 percig tartott. Alekszandr Szergejevics Puskin 1799-ben született, fõnemesi család sarja, anyai dédapja egy kis etióp fejedelemség ura volt, aki túszként került Konstantinápolyba, majd az orosz udvarba. Puskin a híres Carszkoje Szelo-i Líceumban végezte tanulmányait. Elsô verse 1814-ben jelent meg. A szentpétervári irodalmi körök ismert, szabadgondolkodó alakja volt és részt vett a liberális dekabrista mozgalomban is. 1820-ban írt Szabadsághoz címû ódája miatt a cár számûzte, majd 1824-tôl vidéki birtokára kellett vissszavonulnia. Hat évig tartó kaukázusi és krími számûzetése idején byroni ihletésû verseket, elbeszélô költeményeket írt. A sikertelen 1825-ös dekabrista felkelés után kinyilvánította lojalitását, így 1826-ban visszatérhetett Moszkvába, de ennek eszmei és írói szabadsága volt az ára, állandó rendôri megfigyelés alatt élt. 1831-ben feleségül vette Natalja Goncsarovát, egy gyönyörû, elôkelô fiatal hölgyet, majd Szentpétervárra költöztek, ahol Puskin udvari körökben vállalt állást. Anyagi problémái és hatóságok állandó felügyelete mellett felesége könnyed életvitele is állandó gondot okozott számára. 1837-ben, egy felesége miatt vívott párbajban halt meg. Puskint az egyik legjelentôsebb orosz íróként tartja számon a világirodalom, ô a megújuló orosz irodalom nyelvének egyik megteremtôje. Legfontosabb mûvei: Anyegin, Borisz Godunov, A kapitány lánya, Kaukázusi fogoly, A bahcsiszeráji szökõkút, Cigányok, A bronzlovas, Pikk dáma, Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései "Puskin friss hang volt az orosz irodalomban û mondja Ralph Fiennes.
û Nem követte szolgai módon az orosz klasszikusokat, a társadalomról
és az emberekrôl írt, akiket maga körül látott.
Szinte lehetetlen teljesen megértenünk, mit jelent az orosz
emberek számára. Egyedülálló irodalmi
alak."
A SZEREPLÔK
RALPH FIENNES (Anyegin, executive producer) több éves színházi múlttal rendelkezett már, amikor a Schindler listája révén világszerte berobbant a köztudatba. Alakításáért Oscar-díjra jelölték, és elnyerte érte a BAFTA-díjat. Második Oscar-jelölését Az angol beteg-ért kapta. Szabó István A napfény íze címû filmjének fôszerepéért az Európai Filmakadémiától 1999-ben megkapta az év férfiszínésze díjat. Filmes karrierje miatt nem hagyta el a színházat sem, s az angol színpadok után kiváló alakításokkal aratott sikert, többek között New Yorkban és Moszkvában is. Az eredeti angol eloadás után a Broadway-re átvitt Hamlet fôszerepéért a rangos Tony-díjjal jutalmazták. Filmográfia: Üvölto szelek (Wuthering Heights, 1992), A maconi gyermek (The Baby of Macon, 1993), Schindler listája (SchindlerÆs List, 1993), Kvíz show (Quiz Show, 1994), A halál napja (Strange Days, 1995), Az angol beteg (The English Patient, 1996), Játék és szenvedély (Oscar and Lucinda, 1997), Bosszúállók (The Avengers, 1998), Egy kapcsolat vége (The End of the Affair, 1999), A napfény íze (1999). LIV TYLER (Tatjana) már tizenévesen, a Lopott szépség (Stealing Beauty) címû Bertolucci-film fôszerepe után világhírû lett. Ezt megelôzôen is felhívta magára a figyelmet Tom Hanks elso rendezôi filmjében, a Nyomul a banda (That Thing You Do) címu produkcióban. További filmjei: A csend fogságában (Silent Fall), A Zenebirodalom visszavág (Empire Records), Lopott szépség (Stealing Beauty), Három a nagylány (Inventing the Abbotts), Armageddon, Cuki hagyatéka (CookieÆs Fortune), Doktor zsiványok (Plunkett & MacLeane). MARTIN DONOVAN (Nikitin herceg) elsôsorban mint Hal Hartley egyik állandó munkatársa vált ismertté; játszott a rendezô A semmi ágán (Trust), Egyszeru emberek (Simple Men), Amatôr (Amateur), Flört (Flirt), "Surviving Desire", "The Book of Life" címu filmjeiben. Jane Campion Egy hölgy arcképe (The Portrait of a Lady) címu filmjében nyújtott alakításáért a National Society of Film Critics díját kapta legjobb mellékszereplôként. Egyéb filmjei: "Nadja", "Hollow Reed", A csók (Living Out Loud), Nem ér a nemem (The Opposite of Sex), Halálos látomások (Heaven), Szélhámosok (Scam), Fejvadásznô (Quick), "In a Savage Land". TOBY STEPHENS (Lenszkij) az egyik legfelkapottabb fiatal angol színész, ismertségét fõként a Vízkereszt (Twelth Night), a "Photographing Fairies" címû filmekkel, valamint a Royal Shakespeare Company Coriolanus-elõadásán nyújtott alakításaival alapozta meg, melyért Sir John Gielgud díjat kapott. További filmjei: "Cousin Bette", "Sunset Heights". LENA HEADEY (Olga) a Lápvilág (Waterland) címu filmmel debütált, ezt követôen több filmben kapott lehetôséget: Pletyka (Gossip), Maugli, a dzsungel fia (The Jungle Book), Groteszk (The Grotesque), Vissza a jelenbe (The Man with Rain in His Shoes), Veszettek (Face), "Mrs. Dalloway", "If Only", Napok romjai (The Remains of the Day). IRENE WORTH (Alina hercegnô) tapasztalt színházi és filmszínésznô, több rangos színtársulat tagjaként remekelt az óceán mindkét partján. Tony-díjat kapott Az ifjúság édes madara, a "Tiny Alice", valamint A nagymama soha (Lost in Yonkers) fôszerepeiért, utóbbit a filmváltozatban is eljátszotta. Ismertebb filmjei: Átverés (Eyewitness), Halálcsapda (Deathtrap). HARRIET WALTER (Larina) a színház, a televízió
és a film világában egyaránt elismert színésznô.
Legfontosabb filmjei: Értelem és érzelem (Sense and
Sensibility), "The Governess", "Bedrooms and Hallways", "The Good Father",
Páncél mögött (Turtle Diary).
AZ ALKOTÓK MARTHA FIENNES (rendezõ) az egyik legkeresettebb angol reklámfilm-rendezõ. A londoni Harrow College növendéke volt, ahol díjat is kapott munkáiért. Nemcsak reklámfilmesként, hanem videoklipek rendezõjeként is ismert, dolgozott többek között Boy George, Al Green, az OMD, a Furniture és az XTC számára. ILEEN MAISEL (producer) sikeres hollywoodi pályafutás után 1990-ben a Paramount brit produkciós irodájának vezetõje lett. Két évvel késõbb, a stúdió kivonult Nagy-Britanniából, Maisel viszont maradt, és a brit filmipar egyik fontos alakja lett. Részt vett az Üvöltõ szelek (Wuthering Heights) és a Veszedelmes viszonyok (Dangerous Liasons) címû filmekben. SIMON BOSANQUET (producer) különbözõ feladatokat látott el a következõ filmekben: Vörösök (Reds), Tûzszekerek (Chariots of Fire), æ"Another Country", "Insignificance", Úri passziók (White Mischief), Félelem a sötéttõl (Afraid of the Dark), "Victory", Lökött örökösök (Splitting Heirs), Az elveszett hercegnõ (Princess Caraboo), Apócák a pácban (Nuns on the Run), "The RevengersÆ Comedies", Üvöltõ szelek (Wuthering Heights). REMI ADEFARASIN, B.S.C. (operatõr) legutóbb Shekar Kapur Elizabeth címû filmjét fényképezte, melyért BAFTA-díjat kapott. Jelölték a díjra a "Memento Mori" és a "Christabel" címû filmekért is. További munkái: A nõ kétszer (Sliging Doors), "The Hollow Reed", A szerelem börtönében (Captives), "Truly Madly Deeply". JIM CLAY (látványtervezõ) a legnevesebb angol rendezõkkel dolgozott együtt. Hosszú ideje Jon Amiel munkatársa, közös filmjeik: "Tune in Tomorrowà", "Queen of Hearts", Tökéletes másolat (Copycat), Az ember, aki túl keveset tudott (The Man Who Knew Too Little). További filmjei: Síró játék (Crying Game), Halálcsók (A Kiss Before Dying), Gombháború (War of the Buttons), Baráti kör (Circle of Friends), "FeliciaÆs Journey", "Maybe Baby". CHLOE OBOLENSKY (jelmeztervezõ) világszerte ismert, francia opera és színházi jelmeztervezõ. 18 éven át dolgozott együtt Peter Brook rendezõvel, többek között a Mahábhárata színházi és tévéfilmes adaptációjában, valamint a Don Giovanni operában. JOHN BRIGHT (jelmeztervezõ) szintén számos színházi és operaelõadáson dolgozott világszerte. Emellett több filmben is részt vett, pl. (Jenny Beavennel közösen) James Ivory produkcióiban: Howards End, "Maurice", Jefferson Párizsban (Jefferson in Paris), Napok romjai (The Remains of the Day), A bostoniak (The Bostonians), Szoba kilátással (A Room With a View) û utóbbi Oscart ért legjobb jelmez kategóriában, és a többi filmet is jelölték a díjra. Szintén Beavennel közösen jegyzi Ang Lee Értelem és érzelem (Sense and Sensibility) címû filmjének jelmezterveit. Részt vett továbbá a Vízkereszt (Twelth Night) címû filmben. JIM CLARK (vágó) Oscart és BAFTA-díjat kapott Roland Joffé Gyilkos mezõk (The Killing Fields) címû filmjében végzett munkájáért. Második Oscar-jelölését A misszió-ért (The Mission) kapta. Több mint 30 éve van a pályán, ezidõ alatt számos filmben vett részt, ezek közül a legjelentõsebbek: A világ nem elég (The World Is Not Enough), Marvin szobája (MarvinÆs Room), Afrika koktél (A Good Man in Africa), Tökéletes másolat (Copycat), Nell, a remetelány (Nell), Amcsik (Yanks), Találkozás Vénusszal (Meeting Venus), Ez a fiúk sorsa (This BoyÆs Life), "The Innocents", Memphis Belle, "Charade", "Darling", A Sakál (The Jackal), Maraton életre-halálra (Marathon Man), A sáska napja (The Day of the Locust), Mulató a sztrádán (Honky Tonk Freeway), Sherlock Holmes okosabb bátyjának kalandjai (The Adventure of Sherlock Holmes' Smarter Brother), Agatha. MAGNUS FIENNES (zeneszerzõ) filmzeneszerzõként
jegyzi a "Preaching To The Perverted", a "Recoil" és a "Soup" címû
filmeket. Ezeken kívül tévéreklámokhoz
is írt zenét, valamint producerként mûködött
közre több neves elõadó felvételeinél
(All Saints, Spice Girls, Pulp, Boyzone, Neneh Cherry, Marianne Faithful,
Meredith Brooks, Connor Reeves).
|
Jevgenyij
Anyegint (Ralph Fiennes) sokan kedvelik az elôkelô szentpétervári
társaságban, hiszen mûvelt és gáláns
fiatal úr, ámbár életuntsága és
céltalansága talán éppen ennyire jellemzô
rá. Nem is szólva a szív dolgaival kapcsolatos cinikus
látásmódjáról. Épp amikor elfogy
a pénze, vidéki birtokot örököl gazdag nagybátyjától
és vidékre költözik. Itt azonban, ha lehet, még
jobban gyötri az unalom, és sem a vidékkel, sem lakóival
nem tud igazán megbarátkozni. Egyetlen kivétel akad,
fiatal szomszédja, Vlagyimir Lenszkij (Toby Stephens) személyében
igazi jóbarátra lel vidéki elvonultságában.
